Német – Francia együttműködés, hogyan jutottunk el idáig?

by | Apr 6, 2019 | Uncategorized |

Német – Francia együttműködés, hogyan jutottunk el idáig?

Németország és Franciaország kapcsolatának története hosszú időre nyúlik vissza. A köztük lévő kapcsolatot sokáig az ellenségeskedés jellemezte, ami egészen Napóleonig nyúlik vissza. A 19. század és 20. század során a két állam hegemón törekvései beárnyékolták a viszonyukat. A két világháború során Németország Belgiumon keresztül támadta meg Franciaországot, és az ország felkészületlenségének, és korábbi pacifista külpolitikájának köszönhetően a német támadások sikeresnek bizonyultak. Ezek az események, illetve, az, hogy korábban Versaillesban kiáltottak ki az egységes Németországot, a franciákban egy revans vágyat váltottak ki. Emiatt a második világháború után a rendezéskor, és a Németország megszállása során, Franciaország szerette volna, ha Ruhr-vidék szövetséges felügyelet alá kerül, és a Saar-vidékkel együtt a francia nehézipar újjáépülésének alapját fogja nyújtani.

Azonban a háború után rendszerben Európa újjáépüléséhez elengedhetetlen volt a két ország megbékélése, ezt a folyamatot a BENELUX államok támogatták leginkább. A három kis ország mindig ütközőzóna volt, a szomszédjaik egymás elleni háborúinak számtalanszor áldozatul estek. A második világháború ráébresztette őket, hogy a béke megőrzésének érdekében szükségük van az együttműködésére és egy szorosabb integráció megvalósítása közös céllá vált.

1949-ben Dean Acheson, az Egyesült Államok külügyminisztere figyelmeztette Franciaországot, hogy a következő szövetségi kormányközi találkozón neki kell javaslatot tenni a német kérdés rendezésére, mert az ellenséges viszony hosszútávon tarthatatlan. Megoldásként megszületett Jean Monnet javaslata, amely a szén-és acéltermelést célozta meg. Úgy gondolta az integrációnak elsősorban a gazdasági területeken kellene megvalósulnia. Robert Schumann francia külügyminiszter hirdeti majd meg a Schumann-tervet 1950. május 9.-én, két nappal a következő találkozó előtt, ami az Európai Szén és Acél Közösség megalakulásához vezetett.

Az Élysée Egyezmény egy barátsági szerződés volt Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság között, amelyet Charles de Gaulle francia elnök és Konrad Adenauer kancellár írt alá 1963 január 22.-én az Élysése Palotában, Párizsban. A hosszú ellenségeskedés után Adenauer külpolitikájának köszönhető a kooperáció kiépítése. A szerződés lefektette a rendszeres találkozók alapjait, melynek témái között a biztonság, az oktatás és a fiatalok helyzete is szerepelt. Az egyezmény deklarálta az állam- és kormányfők évi kétszeres összeülését, valamint a külügyminiszterek háromhavonta történő találkozóit annak érdekében, hogy a kollaborációt biztosítsák a két állam között.

A 20. század második felében számos szimbóluma volt a két ország megbékülésének, mint Schmidt és Giscard barátsága, vagy Kohl és Mitterand közös megemlékezése a háborús áldozatokról.

2003-ban az Elysée szerződés aláírásának negyvenedik évfordulójakor, a két kormány kifejezte, hogy fontosnak érzik a kooperáció elmélyítését, és ennek gyakorlati megvalósulásának érdekébe létrehozták a félévente ülésező Francia-Német Miniszteri Tanácsot, valamint Kooperációért felelős biztos hivatalát mindkét országban. a biztosok feladata a civilszervezetekkel való kapcsolat erősítése, illetve az együttműködés népszerűsítése, különösen az Európai Unió keretei között. Munkájukat a másik ország külügyminisztériumának egy helyettes megbízottja segíti.

2010-ben a két kormányzat kabinetje megegyezett a Francia-Német Agenda 2020-ben, a tíz éves program keretében több mint 80 kapcsolódó projekt megvalósítását indítványozták, köztük a vállalkozások, biztonság és oktatás köre is újból előkerült.

Az elmúlt 10 évben azonban számos konfliktus nehezítette az európai együttműködést, kezdve a 2008-as gazdasági válsággal, az eurózóna meggyengülésével, a görög gazdaság összeomlásával egészen a 2015-ös menekültválságig és a Brexitig. Ezen események megoldása szorosabb együttműködést igényelt az Európai Unióban résztvevő államoktól. Nagy-Britannia kilépése után a legnagyobb területű Franciaországra és legerősebb gazdaságú Németországra maradt, hogy az Unió sorsát meghatározzák. 

Legyen-e többsebességes Európa? Vajon sikeres volt-e a keleti nyitás, és szükséges-e az  integráció kiterjesztése a balkáni országokra? A kérdések megválaszolását és a kihívások megoldását tűzte ki feladatául Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök is.

2017-ben miután Macron megnyerte az elnöki választásokat, megfogalmazta a szuverén, egyesült és demokratikus Európa vízióját, amelynek elengedhetetlen feltétele a két ország kapcsolatának fejlesztése. A német választások után létrejövő nagy koalíciót alkotó CDU, CSU és SPD programja egy új Európát képzel el, ahol gazdasági stabilizációnak kell létrejönnie, és a meglévő struktúrákat meg kell reformálni.

2014-ben választotta ki Angela Merkel Michael Roth, német Európa-ügyi minisztert a német-francia együttműködési program koordinálására. Francia oldalon Nathalie Loiseau, a francia külügyminisztérium Európai ügyekért felelős államtitkára 2017-ben lett megbízva a feladattal. A biztosok feladata a kormányzati szintű együttműködés felügyelete, munkájukkal lehetővé teszik a miniszterek számára a kapcsolódó projektek előkészítését, melyeket a Francia-Német Miniszteri Tanács tud megvalósítani. Kulcsfontosságú a regionális és határon átívelő együttműködés, biztosítaniuk kell a kapcsolatok helyi szintű elmélyülését is, azáltal, hogy a francia régiók és német tartományok vezetőivel fenntartják a kapcsolatot.

A két államfő 2017. májusi találkozójukkor megegyeztek arról, hogy az eurózónát fejleszteni kell, az adórendszerek össze kell hangolni, illetve a biztonságpolitika és az oktatás is területén létrejövő programokról is döntésre jutottak.

 Az aacheni szerződés célja nem az 1963-as Élysée szerződés lecserélése, inkább a 21. századot meghatározó kérdésekre kívánja átalakítani, valamint az európai projektet kívánja megerősíteni. A szimbolikus ünneplés mellett, az aktív, hatékony, elkötelezett és koordinált Francia-Német Szövetséget létrejövését akarja elősegíteni. A tényleges együttműködési projektek közé tartozik egy közös francia-német védelmi klauzula, egy közös digitális platform és egy polgári alap létrehozása, mely a civil társadalom által kezdeményezett projekteket is támogatná. Ezenkívül felállítják a Gazdasági Szakértők Tanácsát, és helyi szinten a határon átívelő együttműködési bizottságot, hogy a meghatározhassák azt a fejlődési stratégiát, mely felelős a prioritások identifikálásért.

A francia kormányzat fontosnak tartotta, hogy cáfolja a valótlan állításokat, többek közt lefektették, hogy a szerződés nem fogja a törvényeket megváltoztatni, nem lesz hivatalos nyelv a német Elzász és Lotaringiában, illetve Franciaországnak nem célja, hogy megosztani az ENSZ Biztonság Tanácsán belüli állandó tagságát, bár támogatja Németország felvételét a Tanácsba.

Az elmúlt időszak azt mutatta, hogy lehetőség nyílhat a francia-német tengely megerősödésére. Létrejöhet egy olyan Európa, amely nemzetközi színtéren még jelentősebb erőként jelenik meg és, politikai kérdésekben egységesebben gondolkodó. A fenntartható béke, a gazdasági prosperitás és a mély európai integráció elképzelhetetlen az olyan kétoldalú szerződések nélkül, mint az aacheni.

Török Katalin

Public Relations tag

 

Források